Albániában igen érdekes az úthálózat, mész egy vadi új, tükör simaságú autóúton, hosszú kilométereken át, aztán látod, hogy előtted fékeznek. Hirtelen minden előjelzés nélkül vége szakad az aszfaltnak, és 30-40 centi mély kátyús, burkolatlan szakasz következik 20 méteren át, amin még egy magas építésű autóval is kész művészet úgy áthajtani, hogy ne koppantsd fel a kocsi hasát. Aztán folytatódik a tükörsima aszfalt. Na pont ilyen az Eurovelo Szentendrén, egy rövid szakasza a Postás strandnál a teniszpályáknál életveszélyesen kátyús, huplis. Ráadásul itt annyi a gyalogos (és a kerékpáros is), hogy a két közlekedési mód szétválasztása elkerülhetetlen lenne, mert állandóak a konfliktusok.
De a Duna-korzón a Bükkös-pataktól a Rév utcáig is van pár alattomos hupli, amely kerékpárral igencsak veszélyes, első sorban a fekvőrendőrökre a felhajtás nem épp sima, éles zökkenővel kezdődik mindegyik, mert a nehéz járművek kis gödröt préseltek az aszfaltban a viacolor burkolatú fekvőrendőrök határán. A Rév utcai fekvőrendőrnél például pénteken majdnem kivasalt egy autós, mert kikerülte nekem szembe a fekvőrendőrt, majdnem frontálisan ütköztünk, természetesen nem én közlekedtem szabálytalanul. Itt egy hosszabb záróvonal felfestése jó lenne.
A harmadik alattomosan kátyús szakasz a szennyvíztisztítónál van a kerékpárúton, itt huplik nehezítik a haladást mintegy 200 méteren, meg egy csónakoknak épült rámpa, amin nem sikerült úgy keresztülvezetni a kerékpárutat, hogy ne zökkenjen hatalmasat az ember. Ez télen, síkos útviszonyok mellett veszélyes lehet. Valószínűleg ez a szakasz állami közútkezelős, a másik kettő önkormányzati.

Ha megosztod, megoldod.