Játsszunk el a gondolattal, hogy visszaépül a régi Erzsébet híd! Amióta az eszemet tudom, és Budapesttel foglalkozom, mindig is vágytam arra, hogy élőben láthassam a második világháborúban és az azt követő szocializmusban elpusztított Ybl-Hauszmann-féle régi királyi palotát, eredeti külső és belső pompájában. Szerencsére Magyarország Kormánya a Hauszmann Program keretében elkezdte megvalósítani az álmom. De mi lesz az eredeti Erzsébet híddal?

Erzsébet (Sissi) halála után a hálás magyar nemzet az akkori világ legszebb hídját, az 1898 és 1903 között épült Erzsébet hidat (eredetileg Eskü téri híd) a királynéról nevezte el. A mai fehérre festett egyszerű kábelhíd elődje szerkezetileg lánchíd volt, mivel a híd egész önsúlyát láncok tartották, csakúgy, mint a Széchenyi lánchíd esetében. A régi Erzsébet híd a maga idejében műszaki szenzációnak számított, mert egyetlen 290 m hosszú nyílással ívelt át a Duna felett. Átadását követően még csaknem negyedszázadig a maga nemében világrekorder volt.

Budapest ostromának elején a Pestet kiürítő Wehrmacht utászai – a többi hídhoz hasonlóan – az Erzsébet hidat is aláaknázták. Egy máig élő városi legenda szerint néhány jóérzésű bátor katona, megelégelve az esztelen rombolást, meg akarta menteni a hidat a pusztulástól. Az akció következtében a híd pesti oldalán lévő két robbanószerkezetet az utolsó pillanatban hatástalanították, azonban a németek 1945. január 18-án, reggel 7 óra 5 perckor a budai hídfő déli lánckaréját berobbantották. A robbantás következtében az elszakadó déli lánc nem tartotta tovább az útpálya súlyát, ami dél felé csavarodva a Dunába rántotta a budai oldalon álló kapuzatot is. A pesti oldalon álló pilon szinte teljesen megmaradt, és hosszú évtizedekig a háború mementójaként éktelenkedett, míg a párt legfelsőbb köreiből jövő utasításnak megfelelően elbontották, és egy teljesen egyszerű, 10 méterrel szélesebb, városképbe nem illő, modern hidat építettek helyére Sávoly Pál tervei szerint.

De csak kevesen tudják, hogy Sávoly meghagyta a lehetőséget, és egyúttal a reményt is, hogy eredeti pompájában láthassuk a hidat. Mégpedig úgy, hogy meghagyta a híd eredeti lábazatát, így az új kábelhíd pilonjai pont ugyanott magasodnak, mint szecessziós elődjéé. Így aztán játszunk el a gondolattal…! Véleményem szerint csak a jelenlegi híd meghagyásával, megtoldásával oldható meg a rekonstrukció, úgy, hogy valamely nem nagy tömegű fém felhasználásával a jelenlegi szerkezetre ráerősítenék a régi díszeket, ugyanúgy, ahogy a régi kandeláberek rekonstrukciójánál már bevált: egy erős tartóoszlop felel középen a statikai stabilitásért, és az oszlopra erősített vékonyabb, díszesre formált fémlemezek felelnek a stílusért. Így a híd terhelhetőségét csak kismértékben kellene növelni.

A legfontosabb kérdés a díszítések visszaállítása után az autóforgalom áteresztőképessége. Az Erzsébet híd ma a legnagyobb áteresztőképességű belvárosi híd a maga 2×3 forgalmi sávjával és kétoldali gyalogosforgalmával. A régi híd visszaállítása esetén csökkenne az autóforgalomnak fenntartott hely egysávnyi szélességben, amely véleményem szerint nem lenne probléma, mivel a Rákóczi út – Kossuth Lajos utca – Szabad sajtó út tengely közeljövőben történő felújítása után csökkentett forgalmú lenne. A középső részen elhelyezkedő villamosvágányok a hídon is folytatódnának, mellettük 1-1 forgalmi sáv mindkét oldalon, illetve biciklisávok foglalnának helyet. (Budapest rövid és középtávú fejlesztési terve a belváros tranzitforgalmának csökkentését írja elő). Az új-régi hídon a Lánchídhoz hasonlóan a gyalogos járdák a pilonok vonalán kívül futnának. A hídfőknél valaha állt jegyszedő épületek a híd szerves részei voltak, amelyekből három szinte teljesen épségben megmaradt, amíg a kommunisták le nem bontották őket. Ezek műemléki visszaállítása és turisztikai hasznosítása is megoldható lenne. Amennyiben a híd visszanyerné régi szecessziós díszeit (a tervek a legapróbb részletekig fennmaradtak), sokkal tekintélyt parancsolóbb, komolyabb külsőt kapna, amelyhez a fehér szín már nem passzol. (Természetesen én azon a véleményen vagyok, hogy a híd az eredeti sárgás színét kapja vissza.) A híd rekonstrukciójával a budai hídfő – autópályát idéző – felüljáróit is lebontanák, ezzel Buda központja végre visszakapná egy rég elfeledett közparkját, a valaha szökőkúttal, tavacskával, különleges növényekkel és szobrokkal díszített Döbrentei teret. Nem is beszélve a Rudas Gyógyfürdő felé eső oldal kupolás ivócsarnokáról és a hozzá vezető szép ívű lépcsőről.

Szép álom mindez, vagy mégsem?! Hat évvel ezelőtt egy százalékot sem adtam volna annak, hogy a főőrségi épület és királyi lovarda újra felépül. Mindkettő felépült. Hat évvel ezelőtt 0 százaléknyi esélyét láttam annak, hogy az Andrássy-szobor, a Tisza-szobor, Vértanúk szobra, a Kossuth-szoborcsoport vagy a Hültl palota az eredeti tervek szerint fog állni a Kossuth téren. Most mégis ott állnak eredeti szépségükben! Szóval bármi megtörténhet. Tényleg csak kormányzati akarat kérdése. Ha nem most, akkor mikor?

Ha megosztod, megoldod.