Kedves Járókelő!

A Városligetben található Mőcsényi Mihály botanikus kerttel kapcsolatban fordulok hozzátok.

A kertet alacsony kerítés veszi körbe, a bejáratoknál jól látható táblák hívják fel a figyelmet, hogy kutyát behozni tilos - tekintettel a parkban található védett növényekre. A Liget látogatóknak írt szabályzatában is szerepel, hogy a botanikus kertet kutyákkal ne látogassák.
Ennek ellenére póráz nélkül, szabadon szaladgálnak a kutyák a kertben, lepisilik a növényeket.
Ha szóvá teszem, a többség inzultálva érzi magát és direkt nem hagyja el a kertet.
Mindezt úgy, hogy az egész Liget a kutyásoké, több futtató is kizárólag nekik épült. Ráadásul az egyik futtató tíz méterre található a kerttől.

Az utolsó csepp az volt, amikor a botanikus kertben egy idős nő üvöltözött velem, hogy nincs tiltótábla a kertben, neki joga van ott lenni én meg takarodjak onnan a gyerekemmel. Közben a tündéri kis kutyuska ott fickándozott a védett növények közt. A többi ember meg nézte.

A megoldás érdekében felvettem a kapcsolatot a Városligeti Kutyások facebook csoport tagjaival - néhány ember kivételével a hozzáállás elkeserítő. A többség elzárkózik a párbeszédtől, és ki ha én nem alapon csakazértis beviszik a kutyát. Visszatérő érvük, hogy az a park az ő adóforintjaikból épült és nekik JOGUK van odabemenni. Vajon a Szépművészetibe és az Állatkertbe is beviszik?

A Liget üzemeltetői tehetetlennek tűnnek. Javaslatomra, hogy legalább egy edukációs kampányt indítsanak a meglévő felületeiken, semmilyen reakció nem érkezett. Csupán abban erősítettek meg, hogy hát igen, ez sok ember számára probléma.
Úgy tudom, hogy a helyszínen a közteresek hivatottak eljárni, de még nem találkoztam eggyel sem.

Érdekesség: szintén a Liget látogatóknak írt szabályzatában szerepel, hogy a Liget területén a kutyák póráz nélkül sétálhatnak.
Kérdés: úgy tudom, jogszabály írja elő közterületen a póráz használatát kutyáknak és a Liget saját szabályzata nem mondhat ellent a jogszabálynak. Ez így van?

Semmi gondom nem lenne a kutyákkal, ha nem kéne folyton tartanom tőlük. Nekem az nem érv, hogy nem bánt, olyan aranyos, ha egyszer félek tőlük. Nehéz elfogadnom, hogy a semmiből a babakocsihoz rohan és bedugja a fejét két nagytestű kutya, a tulajdonos sehol. Meg azt is nehezen emésztem, hogy ülök egy padon, mellettem a félig megevett szendvicsem, odarohan egy kutya és beleeszik, és ezek után a tulajnak áll feljebb, hogy én miért hagytam ott a szendvicset.
Ilyen történetből elég sok van.
Ideje, hogy a tulajdonosok is tegyenek valamit azért, hogy ha már muszáj, könnyebb legyen együttélni az állataikkal. Vállalják ennek a költségeit, mind az állat okítására fordított időben, mind anyagiakban.

Köszönöm, hogy foglalkoztok a témával!

Ha megosztod, megoldod.