Horváth Bálint

2017. október 04.

Közösségi közlekedés

II. kerület Önkormányzata

A bejelentést támogatta:
II. Kerületi Önkormányzat

FRISSÍTÉS 2021.02.08.:

"Tisztelt II. Kerületi Városfejlesztő Zrt.,

bejelentésemnek az eljárásra jogosult szervhez történő ismételt továbbítását köszönettel vettem, még ha válaszukban ezt a szervet nem is nevezték meg. Mindazonáltal célszerűnek látom, hogy bejelentésemet a Budapesti Közlekedési Központtól korábban kapott elutasító válasz alapján (amely az oldal hozzászólások-rovatában olvasható) az alábbiakban egészítsem ki.

1. Levelében a BKK felhívja a figyelmemet, hogy a villamosforgalom bővítésével járó zajterhelés megítélésénél „nem a határérték rendeletben szereplő értékeihez kell viszonyítani, hanem az alapállapot [azaz a vonal felújítása előtt is már fennálló zajterhelés] értékeihez.” Ezt nem vitattam, sőt az idevágó rendelet szó szerinti idézésével magam is hivatkoztam ugyanerre az előírásra, mint amelyet megítélésem szerint a BKK figyelmen kívül hagyott. A rendelet ugyanis azt írja, hogy egy meglévő közlekedési útvonal korszerűsítése esetén „legalább a változást megelőző zajterhelést kell követelménynek tekinteni”, azaz a fejlesztés utáni zajterhelés sem haladhatja meg az ugyanott korábban mért (és a kívánatos határértéknél már eleve magasabb) szintet. Ez persze, mint azt a döntéshozók is jól tudhatták, eleve teljesíthetetlen feltétel volt, hiszen míg a korábban ritkán közlekedő egyetlen villamosjárat napi 7-8000 utast szállított a Frankel Leó úton, addig a ma ugyanitt futó három járaton (természetesen járványmentes időkben) már napi 33-35000 utas utazik. (Az adat forrása: http://docplayer.hu/21414441-A-budai-fonodo-villamoskozlekedes-megteremtese-es-a-szell-kalman-ter-rekonstrukcioja.html.) Az így megtöbbszöröződött és jórészt elavult járművekkel bonyolított villamosforgalom pedig természetesen eleve lehetetlenné tette és teszi a fent idézett zajvédelmi jogszabály betartását.

2. A BKK levele tudatja azt is, hogy a zajszint vizsgálatakor „nem egy adott pillanatban történő mérés eredményének kell egy adott érték alatt lennie, hanem a megadott időintervallumokban az energia átlagát kell értékelni.” Amennyiben a BKK rendelkezik ilyen, az álláspontját alátámasztó mérési eredményekkel, hálás lennék, ha azokat hozzáférhetővé tenné, mivel ezek hiányában nehezen elképzelhető, hogy a szóban forgó vonalon a két irányban a napi 20 órás üzemidő alatt átlagosan 2 percenként, azaz naponta összesen 601 (!) alkalommal elhaladó villamosok okozta átlagos zajterhelés valóban nem lépné drámaian túl az előírt határértékeket. (Az adatokat az eredeti bejelentésem elkészítésekor, a menetrend alapján számítottam ki, és azok a járványt megelőző időszak iskolai tanévben érvényes számai.) Igaz, a Budai fonódó ügyében illetékes Környezetvédelmi Felügyelőség annak idején két határozatot is hozott a fonódóra vonatkozó utólagos zajszintmérések elvégzésére, ezek azonban végül mégsem készülhettek el, mert a Felügyeletet nem sokkal a fonódó átadása előtt egy kormányrendelet megszüntette. Eredeti bejelentésemben meg is adtam két linket, amelyeken a Felügyelet általam is idézett két határozata elérhető volt, nem sokkal később viszont ezek eltűntek a netről, lementett példányaik azonban itt megtekinthetők (a lényeges részek sárgával jelölve): https://drive.google.com/drive/folders/1H4Q7kF4UhwBZ5Y3KN5rJKHZro97YlU5k?usp=sharing

3. Válaszában a BKK kitér arra is, hogy a Frankel Leó út egy megállónyi szakaszán (a Szent Lukács Gyógyfürdő és Komjádi Béla utca között) a villamosok számára zajcsökkentési okokból már sebességkorlátozást vezetett be. Ezen a szakaszon a sínpályát az egyik oldalról egy egyemeletes lakóház, egy kápolna és a közeli kórház igazgatóságának helyt adó irodaépület szegélyezi, míg a másik oldalon egy egyemeletes szálloda, valamint a Komjádi Sportuszoda hátsó traktusa található. Ennek a jobbára alacsony épületekkel beépített és mindössze egy egyemeletes lakóházzal rendelkező szakasznak a „népsűrűsége” természetesen messze elmarad a méréseim helyszínéül szolgáló következő szakasz (a Komjádi Béla utca és a Zsigmond tér között) álló öt-, hat- és hétemeletes lakóházakban élők számától, és bár itt az úttest valamivel szélesebb, a magas épületek között verődő zaj így is sokszorosan túllépi az előírt határértékeket (lásd a mérési eredményeket). Vajon milyen alapon zárkózik el a BKK attól, hogy erre az igazán sűrűn lakott szakaszra is kiterjessze a sebességkorlátozást?

4. Levele végén a BKK a jövőbe vetett bizalom jegyében megjegyzi, hogy a „sebességkorlátozások elrendelése helyett a BKK célja az alacsonypadlós járműpark arányának növelése”, valamint tudatja, hogy a fonódón csúcsidőben közlekedő szerelvények 35%-a már CAF-villamos (ez az arány időközben némileg javulhatott). A kisebbik probléma ezzel az, hogy a főváros ismert pénzügyi helyzete egyelőre aligha teszi lehetővé a járműpark belátható időn belüli, átfogó modernizálását, nagyobb baj viszont, hogy sebességkorlátozás nélkül a CAF-ok arányának a növekedése sem csökkenti számottevően a zajterhelés mértékét. (Lásd a jelen levelemhez mellékelt képet, amelyen az 50 km/óra sebességgel elhaladó CAF-villamos zárt, illetve nyitott ablaknál mért, a régi villamosokétól alig elmaradó zajszintje látható.) Természetesen itt is a zajterhelés átlagértékének a mérésére lenne/lett volna szükség, a villamosforgalom sűrűségének az ismeretében azonban ennek a lesújtó eredménye alighanem borítékolható (arról nem is beszélve, hogy az ötéves intenzív használat nyomán már egyes CAF-ok is zörögnek).

5. Ami a II. kerületi Önkormányzatnak a probléma kezelésében való illetékességét illeti (és amit a Városfejlesztő Zrt. a tőle kapott tájékoztatás szerint immár fél éve kitartóan vizsgál), aligha lehet kétséges, hogy az Önkormányzat az általa képviselt polgárok egy nagyobb csoportjának az érdekében jogosult fellépni akár a BKK-nál, akár az azt tulajdonló Fővárosi Önkormányzatnál. Emlékezetes, hogy a kerület előző, fideszes polgármestere milyen vehemenciával vett részt a Budai fonódóval kapcsolatos közlekedésszervezési kérdések körüli csatározásokban (szinte oroszlánként harcolt például minden egyes megszűnésre ítélt parkolóhelyért), így a kerület mostani vezetésének sem kellene a saját illetékessége miatt aggodalmaskodnia. Merítsen erőt a tudatból, hogy ha nem is reparálhatja, de legalább enyhítheti azt, amit az elődei a fonódó okozta, várható zajártalom eltagadásával elkövettek, amikor a környezet védelméről szóló törvény levelem elején részletezett előírásait figyelmen kívül hagyták, és így az állam képviseletében vettek semmibe egy hatályos jogszabályt.

Tisztelettel:
Horváth Bálint"

-----

Jogsértő zajszennyezés a fonódó villamos vonalán

„A budai fonódó villamoshálózat átadását követően […] kisebb lesz a zaj”. (Épül a budai fonódó villamoshálózat, www.obuda.hu, 2012.12.09.)

„Bakcsi Máté, a projekt vezetője tervrajzokkal illusztrálva biztosította a résztvevőket arról, hogy […] az új járműveknek köszönhetően a jelenleginél nem lesz nagyobb a zajterhelés.” (Lakossági fórumon mutattuk be a Budai fonódó villamos terveit, www.bkk.hu, 2013.03.08.)

„Takács Miklós, a FŐMTERV közlekedéstervezési igazgatója: […] a zajhatás csökkentéséhez természetesen a korszerűsödő járműpark is hozzájárul majd.” (Ismét lakossági fórumot tartottunk a Budai fonódó villamosprojektről, www.bkk.hu, 2013.04.05.)

„Vitézy Dávid [a BKK volt vezetője], ahogyan a korábbi fórumon, most is hangsúlyozta: […] a környéken élők nyugalmát kívánják biztosítani azzal is, hogy rendkívül halk, speciális gumiágyban futó sínpályán viszonylag könnyű, modern szerelvények futnak majd.” (Útfelújítást és halk villamosokat ígér a BKK, www.masodikkerulet.hu, 2013.04.05.)

Láng Zsolt II. kerületi polgármester a Tarlós István főpolgármesterrel közös sajtótájékoztatóján: „ez a közlekedési fejlesztés az itt élők mindennapi életében is javulást eredményez […] számottevően csökken az érintett társasházak zajterhelése.” (Elindult a budai fonódó villamoshálózat kiépítése, www.masodikkerulet.hu, 2014.09.29.)

*

Mint a fonódó pályája mellett álló egyik hatemeletes ház lakója, 2017. szeptember 5-én reggel egy zajszintmérőt helyeztem el lakásom egyik ablakánál. Ahogy az egymást másfél percenként követő villamosok elhaladtak az épület előtt, a készülék rendre 60 és 67 decibel (dB) közötti zajszinteket jelzett. Ez nem drámai adat, hiszen csak kismértékben lépi túl azt a jogszabályban meghatározott egészségügyi határértéket (65 dB), amely egy nagyvárosi főútvonalon lévő lakás nyitott ablakából mérve még elfogadható. A bökkenő csak az, hogy a mérés közben az ablak zárva volt.

A közel két éve működő fonódó hálózaton a BKK adatai szerint csúcsidőben mintegy száz szerelvény közlekedik. Közülük azonban az utolsó, rendelkezésre álló tájékoztatás szerint mindössze hét a fenti idézetekben beígért „új”, „korszerű”, illetve „viszonylag könnyű és modern” CAF-villamos. (Miért van feltűnően kevés új villamos a fonódón?, www.index.hu, 2016.01.20.) Így a vonalon zömmel a 39 éve konstruált Tatra-villamosok, valamint az ország legöregebb, még szolgálatban lévő járműtípusa, az 50 éve tervezett és átlagosan kétmillió kilométert futott Ganz-szerelvények közlekednek. Hanghatását tekintve azonban a két veterán modell két külön világ: míg a Tatra a fékezéskor, illetve gyorsításkor hallható, jellegzetes síró-visító hangjáról ismerszik meg, a Ganz inkább csattog és rezeg, de legfőképpen és mindenekfelett dübörög.

Amikor nyitott ablaknál is folytattam a méréseket, a megengedett 65 dB-es maximumhoz képest a zajszintmérő az egyes villamosok elhaladásakor már a következő maximumértékeket mutatta: 83,5 dB (Tatra), 85,4 dB (Ganz), 86,7 (Ganz), 88,2 dB (Ganz), és így tovább. (Az ablak zárt, illetve nyitott állapotában végzett mérésekről lásd az 1. és a 2. képet.)

Ezután elérkezettnek láttam az időt, hogy a bevezetőben idézett polgármesteri állításnak, amely szerint a fonódó vonalán „számottevően csökken az érintett társasházak zajterhelése”, műkedvelő akusztikusként a tágabb lakókörnyezetemben is utánajárjak. Ezért további méréseket végeztem a Frankel Leó úton, a villamos pályájának a Kavics utca és a Komjádi Béla utca közötti szakaszán. (Munkámat nehezítette, hogy a zajszintmérő láttán egyes járókelők hivatalos személynek véltek, és szemrehányásokkal illettek a zaj miatt, mások pedig a megnövekedett villamosforgalom okozta rezgés miatt a lakásuk falán keletkezett repedésekről is panaszkodtak.)

Első utcai mérésem színhelye a villamos Komjádi Béla utcai megállója közelében álló egyik épület homlokzata előtt, a járda szintjétől mintegy 1,5 méteres magasságban volt. (Ennek és a többi mérési helyszínnek a pontos helyét lásd a 3-as számú felülnézeti képen.) Innét tűnt ugyanis jól dokumentálhatónak, milyen hanghatást kelt egy elinduló Tatra villamos, amikor 60 dB-ről (azaz álló helyzetből) néhány méter megtétele után eléri, majd túllépi a 77 dB-t, és még el sem hagyja a megálló területét, amikor már 85,5 dB-re hangosodik (4. kép). Mint a képen is látható, a szemközti lakóházak homlokzata közelebb van a sínpályához, mint a mérési pont, így az ott lakók a mért értéknél is nagyobb zajterhelést kénytelenek kora hajnaltól éjfél utánig, naponta sok tucatnyiszor is elviselni. (Csak összehasonlításul: minden olyan munkahelyen, ahol a zajszint napi rendszerességgel eléri a 80 dB-t, a munkavállaló számára hallásvédő eszközt kell biztosítani, 85 dB feletti zajszint esetén pedig a munkavállalónak azt kötelező is viselnie.)

A második mérési helyszín a sínpályától kissé távolabb, a Frankel Leó út és a Kavics utca kereszteződésében volt, ahonnét a villamosok egyenletes haladás közben érzékelhető zajszintjét is rögzíthettem. A kapott eredmények itt is a jogszabályban előírt határérték több mint 20 decibeles túllépését mutatták: 85,5 dB (Tatra), 85,6 dB (Ganz), 85,7 (Tatra), 86,8 dB (Tatra), és így tovább. (Lásd az 5. képet.)

A harmadik és egyben utolsó mérést a Frankel Leó út 70. előtti járdán végeztem el, mégpedig az idevágó jogszabályban előírt módon, azaz a lakóház homlokzatától egy méternyire. Itt a megállóhoz érkező és ezért lassító Ganz-villamos zajszintje a következő, másodpercenként növekvő értékeket mutatta: 76,7 dB, majd 85,9 dB, majd 89,5 dB, és végül 90,9 dB. Mivel a műszer kijelzőjén ekkor jelent meg először 90 dB-nél magasabb adat, a mérést a következő, ezúttal Tatra-villamos érkezésekor is elvégeztem. Ennek eredménye: 78,6 dB, majd 86,1 dB, majd 88,5 dB, és végül 95,4 dB (6. és 7. kép).

*

A fenti mérések helyszínén, azaz a Frankel Leó útnak ezen a sűrűn lakott szakaszán öt-, hat- és hétemeletes lakóházak szegélyezik két oldalról a fonódó pályáját (8. kép). Az itt lakók bizonyára már megtanulták, hogy a rossz időpontban végzett szellőztetés könnyen véget vethet a beszélgetéseknek, a tévénézésnek vagy a zenehallgatásnak; hogy még a legnagyobb kánikulában sem szabad az ablakot éjszakára nyitva hagyni; vagy hogy jobb a mondatot elharapni és a társalgást felfüggeszteni az utcán, amíg egy-egy veterán villamos fülsiketítő sivítással vagy dübörgéssel elrobog mellettük.

Mint az a BKK menetrendjéből megállapítható, a fonódó vonalán (és így a szóban forgó útszakaszon is) a két irányban naponta összesen hatszázegy alkalommal halad el villamos. Ez a napi húsz órás üzemidőt figyelembe véve átlagosan 2 perc/villamos gyakoriságot jelent, kivéve a reggeli és a koraesti órákat, amikor a két szerelvény közötti időtartam 1,5 percre rövidül. Ennek a szakaszos zajterhelésnek nevezett jelenségnek a hatásairól egy szakportál (www.kothalo.hu) ezt írja: „szakaszos terhelés esetén az idegrendszerünk folyamatosan készenlétben áll az újabb kellemetlen inger fogadására”, s ennek tartóssága esetén „csökken az ember teljesítő- és koncentrálóképessége, kreativitása. Az idegrendszer túlterheltsége miatt nő a fáradékonyság és a hibaarány.” A leírás szerint továbbá a 65 és 85 dB közötti zajszint „a vegetatív idegrendszeren keresztül befolyásolja az egyes szervek működését, például növekszik a szervezet oxigénfogyasztása, emelkedik a vércukorszint”, míg 85 dB fölött „emelkedik a vérnyomás, megváltozik a vérösszetétel, a szívműködés, a hormonháztartás; az emberek viselkedése megváltozik, agresszívebbek, kevésbé segítőkészek lesznek”.

*

Ami magát a fonódó projekt megvalósítását illeti, úgy tűnik, mintha ez sem felelt volna meg maradéktalanul a jogszabály előírásainak. A hatályos zajrendelet szerint ugyanis „a közlekedési létesítményeket úgy kell megtervezni, hogy az általuk okozott zajterhelés nem haladhatja meg a 3. melléklet szerinti határértékeket.” A mellékletben felsorolt és esetünkben érvényes „kültéri” (azaz az utcán, a lakóházak homlokzatánál mért) nappali határérték a már említett 65 dB, míg a „beltéri” (a lakószobában, csukott ablaknál mért) 40 dB, azaz 20-25 dB-el alacsonyabb, mint a ténylegesen mért adat. Az éjjeli, vagyis az este 10 és reggel 6 óra között érvényes 55 dB-es kültéri, illetve 30 dB-es beltéri határértékeket pedig még ennél is többel, 30-35 dB-el lépik túl a villamosok, hiszen hajnali fél 5-től éjfél utánig is közlekednek. (Csak összehasonlításul: a zajrendelet szerint a határérték túllépése akkor minősül jelentősnek, ha „10 dB-nél nagyobb mértékű”.) Amennyiben pedig a fonódó jogilag nem minősül a fenti zajvédelmi követelmények betartására kötelezett új létesítménynek (hanem csupán a korábban ugyanitt, de jóval ritkábban közlekedő és így kevesebb zajszennyezést okozó 17-es villamos korszerűsítésének számít), úgy a zajrendelet egy másik előírásának kellett volna megfelelnie, amely szerint: „Meglévő közlekedési útvonal vagy létesítmény (zajforrás) korszerűsítése, útkapacitás bővítése utáni állapotra legalább a változást megelőző zajterhelést kell követelménynek tekinteni”. Mint láthattuk, ez az előírás sem teljesült, hiszen az egy helyett immár három járattal működő villamosforgalom – és vele a zajterhelés is – legalább megháromszorozódott. (Mindez az egészségkárosító hatás mellett a jogsértő mértékű zajszennyezésnek kitett lakóingatlanok értékvesztésével a tulajdonhoz való jog sérelmét is jelentheti.)

A fonódó villamoshálózat megvalósításhoz természetesen környezeti hatástanulmányt is kellett készíteni. Erre az illetékes Környezetvédelmi Felügyelőség 2011 májusában adott utasítást, miután már tanulmányozta a beruházás tervezője által készített, a projekt várható környezeti hatásait ismertető előzetes összefoglalót. Ebben a tervező arról biztosította a Felügyeletet, hogy a fonódó elkészülte után „zaj- és rezgésvédelmi szempontból nem várható jelentős környezeti hatás”, s a területileg illetékes II. kerületi önkormányzat is úgy ítélte meg, hogy a projekt „a környezet zajterhelése szempontjából nem okoz jelentős változást.” A Felügyelet mindezt tudomásul vette, azt azonban előírta, hogy „a tervezett létesítmény megvalósulását és forgalomba helyezését követően […] műszeres zajméréseken alapuló szakvéleményben bizonyítani kell, hogy a létesítmény környezetében található védendő területeken és a védendő homlokzatok előtt teljesülnek a […] megengedett zajterhelési határértékek, illetve azokon az útszakaszon, ahol jelenleg túllépés van, nem emelkedett a zajterhelés”. (Az idézetek helye: http://kdvktf.zoldhatosag.hu/dokumentumok/hirek/2411/220/902-10.pdf)

Az építési munkálatok megkezdéséhez szükséges környezetvédelmi engedélyt a Felügyelet végül 2013 májusában adta ki, s ebben ismét elrendelte, hogy „a beruházás megvalósulását követően zajméréseket kell végezni”. Egyúttal utca és házszám megjelölésével megadta az elvárt mérések pontos helyszíneit (közöttük két Frankel Leó úti címet is), valamint előírta, hogy „a zajvédelmi követelmények teljesülését üzemszerű működés közben végzett zajmérések alapján készült szakvéleményben kell bizonyítani”, továbbá hogy „a szakvéleményt a forgalomba helyezést követő 60 napon belül be kell nyújtani a Felügyelőségre.” (Az idézetek helye: http://kdvktf.zoldhatosag.hu/dokumentumok/hirek/4209/3024/3035_25_2013_1.pdf)

Mint ismeretes, az új villamoshálózatot 2016 januárjában helyezték forgalomba, a Felügyelet azonban az elrendelt ellenőrző mérések eredményeit már nem kaphatta meg, mivel a fonódó átadása előtt néhány hónappal egy kormányrendelettel megszüntették. Jogutódja a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya lett, ez azonban az elődjénél jóval szűkszavúbb, a honlapja ugyanis a fonódó villamossal kapcsolatos keresésre egyetlen találatot sem ad.

Mint az alapvető jogok biztosa a közelmúltban egy másik budapesti villamosjárattal kapcsolatos zajszennyezési panasznak helyt adva felidézte, az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése szerint az Alaptörvényben deklarált egészséges környezethez, valamint a testi és lelki egészséghez való jog alapján „az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje” (AJB-3260/2016. számú ügy). Mivel pedig esetünkben a jelek szerint az állam nem pusztán megengedte, hanem maga kezdeményezte a környezeti állapotromlást, ideje, hogy most már kivegye a részét a kármentésből is. Ennek az adott helyzetben elképzelhető egyedüli módja a villamosforgalom Frankel Leó úti szakaszán elrendelt sebességkorlátozás lehet (ahogy azt a fonódó vonalán kényszerűségből már több helyütt is bevezetették), mégpedig úgy, hogy az megfeleljen a fent idézett hatályos jogszabály (és a néhai Felügyelet) előírásainak.

Ami pedig a intézkedéssel járó, vélhetően csekély mértékű menetidő-növekedést illeti, ez kétségkívül a villamost használók, illetve a zajterhelést elszenvedők érdekei közötti kényszerű kompromisszum ára, amelyet azonban nem nekik kellene megfizetniük. A kétféle közérdek ütközésének valódi felelősei inkább azok a bevezetőben említett urak, akik modern villamosokat és csökkenő zajterhelést ígérve megtévesztették a közvéleményt, holott tudhatták és nyilván tudták is, hogy ígéretük nem teljesül. Bár jól ismerték a projekthez rendelkezésre álló erőforrások szűkösségét, mégis kibővítették a hálózatot az annak használatára alkalmas járműpark nélkül, hogy azután az utakra szabadított ósdi villamosok tucatjaival korábban nem tapasztalt mértékű zajszennyezéssel árasszanak el egész városrészeket. Meglehet, abban bíztak, hogy a közvélemény zöme szokott reflexei szerint ezúttal is szinte eleve elrendelésként tekint a hatóságok intézkedéseire, mondván, hogy amit odafönt valahogy elrendeztek, annak bizonyosan úgy is kell lennie. Ismerős hagyomány ez, a beletörődésé, már csak a múlt rendszerből is; így volt ez ’89 előtt, és így van most is, és még a villamos is ugyanaz.