Hogyan látja Budapestet a Járókelő új kommunikációs munkatársa, és hogyan tehetjük élhetőbbé?
- Home
- Hogyan látja Budapestet a Járókelő új kommunikációs munkatársa, és hogyan tehetjük élhetőbbé?
Járókelő Blog
Hírek, olvasnivalók városokról és a Járókelőről, nemcsak városlakóknak.
Még többet szeretnél belőlünk? Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Hogyan látja Budapestet a Járókelő új kommunikációs munkatársa, és hogyan tehetjük élhetőbbé?
2025 sok tekintetben mozgalmas év volt a Járókelő számára. Lezárult egy 1,5 éves szervezetfejlesztési folyamat, új projektek formálódtak és indultak, folyamatban van az applikációnk fejlesztése, bekerültünk egy társadalmi bázisépítési programba, elindult a Járókelő.hu digitális akadálymentesítése, és elbúcsúztunk két munkatársunktól is.
A kommunikációs munkatársi pozícióra az év végén írtunk ki pályázatot, amire végül Hieber Viktóriát választottuk. A következő sorokban igyekszünk nektek is bemutatni Vikit.
Hogyan vezetett az utad a városi kommunikáció és a Járókelő felé?
Már középiskolás koromban gazdasági iskolába jártam, ahol a számok világa mellett a „számat is szerettem jártatni”, és én voltam a diákönkormányzat vezetője. Először azt gondoltam, hogy a beszéd iránti szeretetemet tanárként fogom tudni kamatoztatni, de végül két év egyetem után szakot váltottam, és visszakerültem a gazdasági vonalra. Ezen belül a kereskedelem és marketing szakot választottam, mert éreztem, hogy valahol találkoznia kell az életemben a számok világának és a szociális énemnek.
A diplomám után először ügynökségnél dolgoztam, de ezt egy idő után túl monotonnak éreztem. Innen kerültem át a kulturális és városi világba, és lettem a Budapest Brand social media managere. Mindeközben imádtam minden kulturális eseményt, és a szabadidőmben időnként a Budapest Bike Maffiával is önkénteskedtem. Innen már szinte egyenes út vezetett a Járókelőhöz.
Miért vált fontossá számodra a közösségi részvétel és a Járókelő munkája Budapesten?
Több civil szervezet munkáját is régóta követem, ezek között tűnt fel számomra az elmúlt időszakban a Járókelő is. Ahogy egyre szorosabb kapcsolatom lett Budapesttel, a város működésével és a hegyvidéki önkormányzat közösségi és önkéntes világával, úgy vált különösen izgalmassá számomra egy olyan szervezet, amely hidat képez az állampolgárok és a felelős szervek között.
Az egyik legszimpatikusabb értéke a Járókelőnek számomra az, hogy bárki válhat bejelentővé, és fontos szereplőjévé ennek a történetnek.
Melyek a kedvenc közterületeid Budapesten, és miért fontosak ezek számodra?
Fiatal felnőttkoromban rengeteget fordultam meg a Madách téren. Egyszerűen ott minden este történt valami – valami jó. Úgy jártak oda az emberek, mintha mindenki mindenki szomszédja lenne, miközben lehet, hogy a város két teljesen ellentétes pontjáról érkeztünk.
Időközben a csendesebb helyeket jobban megkedveltem. Egy számomra különösen kedves, sok emléket őrző, talán kevesek által ismert hely például a Mansfeld Péter park. De az összes titkos helyemet azért nem árulhatom el.
Milyen közterületi problémákkal találkozol leggyakrabban sétáid, kutyasétáltatásaid vagy biciklizéseid során?
Ahhoz képest, hogy mennyire gyalogos- és zöldközpontú kerületben élek, sajnos a közparkok sokszor nincsenek megfelelően ápolva. Megrongált, nem ürített szemetesekkel gyakran találkozik az ember.
Bár a parkokban találhatók padok, jó lenne, ha az utcákon is több lenne belőlük, ahol a megfáradt kirándulók kicsit megpihenhetnek, akár közösségben is.
Kerékpárosként szerintem jól közlekedhető a város – bár én főleg a budai oldalt ismerem. Amit viszont gyakran hiányolok, azok a megfelelően felfestett útjelzések. Ez nemcsak a kerékpárosokat, hanem az autósokat és a gyalogosokat is érinti. Jó lenne, ha jól látnánk egymást, és a különböző módon közlekedők megférnének egymás mellett.
Milyen kommunikációs eszközökkel lehet ma hatékonyan megszólítani a városlakókat?
Szerintem mostanában azok a tartalmak működnek igazán jól, amelyek sztorikra és testközeli történetmesélésre épülnek. Egy elég széles generáció számára jelenleg az Instagram a legalkalmasabb felület erre.
Úgy gondolom, hogy ez a Járókelőnek is egy jó terep arra, hogy ráerősítsen a közösségi tudatra és az összetartozás érzésére. Mert egy dolog, hogy van egy közös célunk, egy ügy, amiért együtt teszünk – egy élhetőbb városért –, de mindez nem működne erős alapok nélkül. Azok nélkül az összetartó emberek nélkül, akik ezt az egészet működtetik és fenntartják.
Ez az az erő, aminek szerintem nagyobb hangot kell adni: hogy mennyire szuper emberek tartják ezt össze, és hogy valójában bárki a részévé válhat.
Hogyan segít a karate szemlélete a kihívások kezelésében a városi ügyekben?
A karate évtizedek óta az életem része, és azért is különösen fontos számomra, mert kevés olyan dolog van – a barátaimon kívül –, ami mellett ilyen hosszú ideje kitartok. A karate elsősorban kitartásra, nyugalomra és alázatra tanít.
Ebből számomra az a leginkább kamatoztatható a való életben, hogy ha egy kihívás kerül elém, nem szabad feladni, sőt még megijedni sem tőle. Az élet attól szép, hogy vannak benne kihívások, amelyekkel meg kell küzdeni. Lesz, ami több időt vesz igénybe, és lesz olyan is, ami szinte lehetetlennek tűnik. De minden leküzdhető, ha türelmesek és kitartóak vagyunk. És minél akadályokkal telibb az út, annál édesebb a győzelem a végén.
Mi motivál abban, hogy Budapest élhetőbb várossá váljon?
Szeretném megtanítani az embereket arra, hogy ne csak használják a körülöttük lévő világot, hanem szeressék és élvezzék is azt. Így van ez Budapesttel is: Budapestnek számtalan arca és értéke van, jó lenne ezeket megőrizni, óvni és fejleszteni.
Fontos számomra az is, hogy megtanuljunk egymással és a környezetünkkel is összhangban létezni. Ne csak rohanjunk, hanem tudjunk megállni, rácsodálkozni egy felújított parkra, egy szépen gondozott virágágyásra, a Duna-parton élő állatvilágra.
Hogyan lehet közösségi élménnyé formálni a városi problémák megoldását?
Amire az érkezésemkor én is hamar rájöttem, az az, hogy a Járókelő nem csak a hibabejelentésekről szól. A Járókelő egy szemlélet, mondhatni egy életérzés. Arról szól, hogy nem sétálunk el a problémák mellett, nem mondunk le róluk, hanem igenis kiállunk és tenni akarunk.
Ezt a szemléletet jó lenne közösségi programokba is átültetni: például utcabálokba, közös sütögetésekbe, nyári szabadtéri mozizásokba – amikből szerencsére a városban már most is van néhány. Jó lenne azonban a saját eszmeiségünket és közösségünket is még tudatosabban erősíteni.
Hogyan látod a saját szerepedet a Járókelő csapatában egy év múlva?
Szeretnék a csapat egy olyan erős tagjává válni, aki nemcsak elvégzi a feladatait, hanem átlátja és érti is a működést. Olyan megújító, kreatív lépésekben gondolkodni, amelyekkel együtt, közösen tudjuk elősegíteni nemcsak a csapat fejlődését, hanem a város egészét is.
