“Ahol az ember sokat jár, ott minden repedést, bukkanót, oszlopot, kiálló elemet ismer.” – Interjú az Önállóan lakni – közösségben élni Egyesülettel a városi akadálymentesítésről
- Home
- “Ahol az ember sokat jár, ott minden repedést, bukkanót, oszlopot, kiálló elemet ismer.” – Interjú az Önállóan lakni – közösségben élni Egyesülettel a városi akadálymentesítésről
Járókelő Blog
Hírek, olvasnivalók városokról és a Járókelőről, nemcsak városlakóknak.
Még többet szeretnél belőlünk? Iratkozz fel a hírlevelünkre!
“Ahol az ember sokat jár, ott minden repedést, bukkanót, oszlopot, kiálló elemet ismer.” – Interjú az Önállóan lakni – közösségben élni Egyesülettel a városi akadálymentesítésről
A Járókelő weboldalának digitális akadálymentesítése kapcsán a látássérült felhasználókon túl más fogyatékossággal élő érintetteket is felkerestünk a városi akadálymentesítés kapcsán. Az Önállóan lakni – Közösségben élni Egyesülettől Hruskó Erikát, az egyesület alelnökét, Turi Zsuzsit, Balázs Pétert és Farkas Gábort kérdeztük arról milyen Budapesten mopeddel, illetve kerekesszékkel közlekedni.
Ha kerekesszékkel vagy mopededdel elindulsz otthonról, inkább úgy érzed magad, mint egy városi felfedező, akinek tulajdonképpen egy jó kaland a városban való közlekedés, vagy mint aki szinte esélytelenül indul neki egy akadálypályának?
Hruskó Erika: Először is tisztáznunk kell a segédeszközeink megnevezését. A mopedet elöl vezeted, olyan fogantyúval (szerk.: kormánnyal), mint a motort. Tehát a felhasználó előtt van a kormányzásra használható része. Az elektromos kerekesszéknek joystick-ja van, ami az egyik oldalra van szerelve, így a felhasználó előtti tér szabad. A mopedet nem veszik fel sem a buszra sem a trolibuszra. Így a mopedet használók csak a kötött pályán közlekedő eszközökön utazhatnak.
A kérdésre a konkrét válasz: ha az általam nem ismert területekre megyek, mind a mai napig megnézem a Google Maps-en az utcaképet. Ha tudsz térben tájékozódni, ez egy nagyon jó alkalmazás. Tehát egy ismeretlen területen megnézem, hol szállok le a buszról, az milyen területi adottságokkal rendelkezik. Sokszor van az, hogy keskeny a járda, és a járda közepén egy oszlop vagy szemetes belelóg az útba. Ha így van kérdés, hogy meg lehet-e kerülni, van-e másfelé lehetőség. Az is kérdés, hogy a járdaszegély lekerekített-e. Ha lekerekített sem biztos, hogy jól van megcsinálva. Úgyhogy még mind a mai napig akadálypálya számunkra sokszor a közlekedés, ha a belvárosból kicsit kintebb kell menni.
Turi Zsuzsi: Nekem a közlekedés nem könnyű, mert nehezen tájékozódom. Ahhoz, hogy addig ismeretlen közlekedési útvonalakat be tudjak járni, mindig segítséget kérek azoktól az ismerőseimtől, akiknek nincs tájékozódási problémájuk, vagy okostelefonon térképet követve közlekednek. Nincs olyan, hogy felfedezem a várost. Megyek a dolgomra. Legfeljebb, ha nem sietek.
Balázs Péter: A háromkerekű moped könnyebben, kisebb fordulóívben kanyarodik, de labilisabb. A négykerekű ezzel szemben biztonságosabb, de nagyobb a helyigénye forduláskor. Véleményem szerint mind a kettő alkalmatlan városi közlekedésre (főleg a tömegközlekedésre). Egyébként valóban akadálypályaként élheti meg, aki ezzel próbál közlekedni. És feltételezi, hogy a használója minimálisan járóképes.
Farkas Gábor: Válasszuk ketté. A moped és az elektromos kerekesszék nem ugyanaz. Én az utóbbival közlekedem. Az igazság a kettő között van. Lehet vele felfedező útra is menni, de sok akadályba is ütközni. Ilyenkor sajnos kerülni kell.
Van-e olyan városi útvonalad, amit szinte csukott szemmel is végig tudnál járni? Van-e ilyen egyáltalán, vagy mindenhol szükséged van egy másik járókelő segítségére?
H.E.: Természetesen. Ahol az ember sokat jár, mert pl. dolgozni megy vagy tanulni jár, ott minden repedést, bukkanót, oszlopot, kiálló elemet ismer. Azért az tényleg elég rossz helyzet lenne, ha 2026-ban minden percben segítségkérésre kényszerülne egy kerekesszéket használó embernek.
T.Zs.: A mopeddel az akadálymentesített buszokon sem utazhatok. Ezért kimondottan szeretem azokat az útszakaszokat, ahol tömegközlekedés nélkül, eléggé nagy távolságokat meg tudok tenni, csupán a mopeddel. Például: minden gond nélkül eljutok a 17-es villamos Kalotaszeg utcai megállójáig, vagy a Fehérvári úti orvosi rendelőig, a Móricz Zsigmond körtérre a Kelenföldi vasútállomástól járdán közlekedve. A Keleti pályaudvarról a buszokat követve a járdán az Aréna Plázáig vagy a Bosnyák térre. Évekkel ezelőtt a Déli pályaudvar és a Millenáris Park között csak mopeddel jártam dolgozni. Nem fogok könyörögni azért, ami alapvető jogom lenne, hogy akadálymentesen közlekedhessek busszal, inkább megoldom az életem nélküle: oda megyek, ahová tudok és oda nem, ahová nem tudok. Ezért utazom szerda délutánonként a Kelenföldi vasútállomásról a Camponáig vonaton – kóruspróbára. Sokszor megyek a villamossíneket követve a járdákon, tömegközlekedés nélkül. Ezért jók azok a bicikliutak például, amik járdák mellett vannak kiépítve.
B.P.: Annyi lehetséges akadály van (pl. leomlott vakolat, szemetesek, autó), hogy nem igazán van ilyen útvonal. Manapság mesterséges intelligencia alapú kamerékkal és tolatóradar segítségével el lehet navigálni csukott szemmel, de ezek nagyon költséges dolgok.
F.G.: Természetesen van. Ha nem is csukott szemmel, de rutinból megyek sok helyen. Ritkán találkozom olyan akadállyal, hogy mások segítségére szorulok a leküzdésében.
Van-e legrosszabb akadálymentesítési megoldás, amivel találkoztál – ahol arra gondoltál, hogy „ezt szakmai alapon valaki megtervezte”?
T.Zs.: Volt ilyen, de nem készítettem listát. Ezeket jobb elkerülni. Felháborít, hogy elvileg akadálymentesítési mérnökök ezért fizetést kapnak. Ha engem megbíznának azzal, hogy ezeket a nem megfelelő kialakításokat dokumentáljam, akkor megtenném.
B.P.: Minden olyan megoldás, ami akadálymentesnek mondott, de a műemlékvédelmi előírások miatt valójában mégsem az. Ilyen pl. a macskakővel burkolt járda, ami nem tekinthető akadálymentesnek. Az én véleményem szerint minden olyan átkelő, ahol bármekkora szintkülönbség is van az úttest és a járda között, nem akadálymentes (szerk.: a látássérült emberek számára szempont, hogy valamekkora szintkülönbség legyen a különböző funkciójú burkolatok között. Lásd korábbi cikkünket a témában).
Vannak-e olyan élményeid, amikor azt mondtad egy megoldásra, hogy „na, ezt végre tényleg átgondolták!”?
H.E.: Az elmúlt 1-2 évben a nagyobb csomópontokban létesült zebrák (pl. Nyugati tér, Blaha Lujza tér, Astoria) nagyon-nagy hiányt pótoltak és rengeteget segítenek a belvárosi közlekedésünkön.
T.Zs.: Természetesen vannak ilyen példák is. Úgy gondolom, nem kell ezekért hálásnak lennem senkinek. Gondolnak az egészséges emberek arra, hogy milyen jó, hogy ők le tudnak lépni egy járdaszegélyről? Hát nem, mert nekik ez a természetes. Pontosan ugyanennyire természetes módon kellene, hogy tudjak én is közlekedni a mopedemmel. Akkor lenne egyenlőség.
B.P.: Kifejezetten tetszik, hogy a 9-es busz Harminckettesek tere (szerk.: Kőbánya alsó irányába) megállójában megszüntették a járdasziget izoláltságát, és mind a két oldalon akadálymentesítették a lejutást.
Ha egyetlen napra megkapnád a városüzemeltetés szuperképességét, mi lenne az az első 3 dolog, amit még aznap délutánra átépíttetnél?
H.E.: A 4-6 villamos vonalát. Ugyanis ahányszor felújították, annyiszor lett rosszabb. Mára eljutottunk oda, hogy a belvárosi szakasz szinte használhatatlan. Többször is jeleztük az illetékesek felé, de nem történik semmi. Sok alacsonypadlós villamos van már forgalomba állítva, de a a megállók nincsenek hozzá emelve. Sehol nincs jelezve, hogy az adott villamos vonalán hol van akadálymentes megálló. Így hiába alacsonypadlós a villamos, mégsem hozzáférhető.
T.Zs.: Az biztos, hogy onnantól kezdve természetes lenne, hogy a mopeddel közlekedő emberek is felszállhatnak a buszokra, és elérhetővé tenném az összes metróvonalat, minden típusú közlekedési nehézséggel élő és utazni szándékozó ember részére.
Nem az átépítés a legfontosabb. Én beindítanék egy szakirodát, fővárosi, de akár kerületi szinten is, ahol különböző segédeszközzel, vagy eltérő közlekedési nehézségekkel élő érintetteket azért foglalkoztatnék, hogy
- találjanak, viszonylag kevés befektetett munkával (kis költségvetéssel), könnyen akadálymentesíthető útvonalakat, épületeket, útszakaszokat, középületeket vagy szolgáltatókkal és indokolják: miért látják könnyen akadálymentesíthetőnek, miért tartják hasznosnak a megvalósítást? (pl. fodrász, kozmetikus, kávézó…)
- keressenek olyanokat is, amiknek az akadálymentesítése valamiért fontos (például Újbuda Fehérvári úti főposta /ahol az állandó lakosoknak mindenképp át kell venniük a hivatalos leveleket- ez nem választás, vagy szándék kérdése).
B.P.: A 4-6 villamos megállóinál megoldanám, hogy ne legyen akkora rés a peron és a járda széle között. A Nyugati pályaudvar lépcsős bejáratát átépíttetném, hogy ne kelljen kerekesszékkel akkora kerülőt tenni, és a KÖKI-t is akadálymentesíteném.
F.G.: A Kőbánya Kispest vasútállomás, XIV. kerület Fogarasi út, XV. kerület, Szentmihályi út azonnali akadálymentesítése. És ezek csak a nagyberuházások. Lenne milliónyi apró, amit felsorolni is nehéz lenne.
