Csapathoz tartozás, jó ügyért dolgozás és hogy minden egyes gombnyomással egy szebb, élhetőbb városért dolgozhatok. – Interjú Szalai Kriszta projektmenedzserrel
- Home
- Csapathoz tartozás, jó ügyért dolgozás és hogy minden egyes gombnyomással egy szebb, élhetőbb városért dolgozhatok. – Interjú Szalai Kriszta projektmenedzserrel
Járókelő Blog
Hírek, olvasnivalók városokról és a Járókelőről, nemcsak városlakóknak.
Még többet szeretnél belőlünk? Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Csapathoz tartozás, jó ügyért dolgozás és hogy minden egyes gombnyomással egy szebb, élhetőbb városért dolgozhatok. – Interjú Szalai Kriszta projektmenedzserrel
Kriszta projektmenedzser, szervezetfejlesztő, aki 2018 ősze óta a Járókelő önkéntese, az ügykezelés után pedig júniustól projektmenedzserként erősíti csapatunkat. Kriszta a Járókelő mellett számos, elsősorban budapesti ügyben is önkénteskedik.
Ha három szóban kellene jellemezned magad, mik lennének azok, és ebből melyik tulajdonságodnak vetted a legtöbb hasznát az ügykezelés során?
Elkötelezettség, eredményorientáció, kreativitás. Az elkötelezettségre volt, van legtöbbször szükség, különösen, amikor nagyon sok a kezelendő bejelentés, válasz és visszajelzés.
Nyolc év rengeteg idő. Fel tudsz idézni egy olyan abszurd vagy épp rendkívül szívmelengető lakossági bejelentést, ami örökre megmarad emlékként?
A legabszurdabb bejelentés egy bejelentés sorozat volt, amivel találkoztam. A Damjanich utca környékén hetekig volt egy bejelentőnk, aki egyesével jelentett be minden kutyapiszkot.
Ha a Járókelő csapata egy szuperhős-szövetség lenne, mi volt az ügykezelői „szuperképességed”, és mi lesz az új, projektmenedzseri fegyvered?
A kitartásom és az, hogy fel tudtam mérni a saját határaimat. Többször is előfordult, hogy igen sok volt a bejelentés még a nap végén is, ilyenkor a csapat képességeit és rugalmasságát is használva tudtam behívni támogatást, ha éppen úgy volt szükséges, de “bármeddig” is képes vagyok vinni a feladatokat, ha éppen nincs más beugró.
Projektmenedzserként pont ugyanebben érzem magam jónak: egyikünk sem tud mindent és megoldani mindent, éppen az a feladat, hogy megtaláljuk az adott feladatokra a megfelelő kompetenciát, összeálljon az a csapat, aki együttes erővel már megbirkózik a kihívásokkal.
Mi volt az a belső hajtóerő, ami 2018 óta, a szürkébb hétköznapokon is a monitor előtt tartott, hogy önkéntesen egyengesd a város ügyeit?
A csapathoz tartozás, a jó ügyért dolgozás és az, hogy mindenkivel és minden egyes gombnyomással egy szebb, élhetőbb városért dolgozhatok.
Hogyan változott meg a saját viszonyod a városhoz (és a bürokráciához), amióta a Járókelő csapatát erősíted?
Sok az államigazgatásban szerzett tapasztalatom a főállásaim révén így maga a bürokrácia ismerős volt. Az, hogy sokkal többet tudok a város működéséről sokat segített abban, hogy türelmesebb és toleránsabb legyek azzal, hogy egy-egy ügy miért vagy éppen miért nem oldódik meg, miért tart adott esetben minden elképzelhetőnél hosszabban a megoldás. Maga az ügyekezelés pedig arra világított rá, amit persze máshonnan már sokszor tapasztaltam: nem vagyunk egyformák. Ami nekem nem probléma, az másnak lehet az, ami nekem bosszantó az pedig esetleg mást nem érdekel.
Mindkét tapasztalat és megélés csak még elkötelezettebbé tett annak érdekében, hogy segítsem a kölcsönös megértést a felek közt és egyre jobban vágyom arra, hogy szervezeti, működési szinten, a városlakók bevonása mellett lehessen együtt gondolkodni a városunk integrált fejlesztésről és fenntartásáról. Rengeteg a hatékonyság javítási lehetőség.
Miért érezted úgy, hogy most jött el az ideje a szintlépésnek, és az operatív ügykezelés helyett PM-ként szeretnéd támogatni a csapatot?
Régóta voltak már erre vonatkozó tervek. Most jött el az az idő, hogy a főtevékenységem mellett tudtam neki szakítani időt és a Járókelőben is megvannak a feltételei annak, hogy ezen a módon is kapcsolódjunk.
Mi lesz számodra a legnagyobb váltás vagy kihívás projektmenedzserként az eddig megszokott rutinhoz képest?
Teljesen mást fogok csinálni a Járókelőben, mint eddig. Még kialakul, hogy ügykezelőként is meddig tudok részt venni a feladatokban. Maga a projektmenedzsment ismerős terep a számomra és a szervezeti környezet is. Jó lesz közelebbről is látni, amit eddig eggyel távolabbról mindig is csodáltam: azt az elkötelezettséget és profizmust, ami működteti ezt a csapatot évek óta.
Ha kapnál egy képzeletbeli „Járókelő varázspálcát”, mi lenne az az egy konkrét projekt vagy terület a szervezeten belül, amit új PM-ként azonnal gatyába ráznál vagy megújítanál?
Civil szervezetként számomra az alapkérdés, hogy a működési biztonság közép és hosszú távon is meglegyen. A Járókelő is egy olyan szervezet, ahol néhányan dolgoznak munkavállalóként és igen sokan önkéntesként elsősorban szakmai elhivatottság miatt olyan feladatokon, aminek az eredményét egy tág közönség élvezi. Varázspálcával pompás lenne megoldani azt, hogy ne legyen kérdés, hogy a tevékenység végezhető, mert a működési feltételek fennállnak, mindaddig, amíg a lelkesedés is megvan. Szerencsére éppen egy olyan feladatba csöppenek bele most projektmenedzserként, ahol ezért közvetlenül is tudok tenni.
Hol látod a Járókelőt – és benne saját magadat – mondjuk három év múlva, az évtized vége felé közeledve?
A Járókelő olyan minőségű tudásbázist épített fel a működése során, ami komoly értéket képvisel. Örömmel látom úgy a Járókelőt 3 év múlva, hogy ez az érték a működési stabilitásban, a munkavállalói bérekben is úgy van elismerve, hogy azt az életszínvonalat tudjuk megadni általa magunknak, ami piaci alapon is elérhető lenne ezen elhivatott szakmai körnek.
Mit üzennél útravalóul azoknak a friss önkénteseknek, akik most kezdik az ügykezelést, talán épp a te korábbi helyeden?
Élvezzék, hogy van hatásuk a városra, merüljenek el a csapatban, tanuljanak a város működéséről, formálják a szemléletüket, értsék egyre jobban, hogy hogyan működik a város, aminek a részei.
Törődsz a környezeteddel és szeretnél hozzájárulni, hogy a lakóhelyed tisztább, rendezettebb, biztonságosabb és szebb legyen?
Akkor csatlakozz a Járókelő csapatához, és jelentkezz te is önkéntesnek!
