A Pillangó utcai metróállomás felől érkezve egyből szemet szúr a munkagépek látványa. Jóllehet, az év elejére ígérték a park elkészültét. De körbejárva a placcot sajnos találtunk a késésnél nagyobb gondokat is. A Róna utca felőli oldal például kevés árnyékkal szolgál a járókelőknek, az ivókutak közül volt olyan, amelyik nem működött, de a park összességében is a rendezetlenség, az elnagyoltság látszatát kelti.

A Pillangó park felújítása körül egyébként olyan viták mentek, mintha legalább egy Liget projekt léptékű beruházásról lenne szó, ami innen nézve kicsit azért túlzásnak tűnik. Mégis óriási volt a tiltakozás, hónapokig ment az egyeztetés, átszabták a büdzsét és átszabták a terveket is, míg végül tavaly júliusban belevágtak a felújításba. A parkot bejárva minden előzmény nélkül hozzám szegődik egy környékbeli. A nyugdíjas férfi azt mondja, a hosszas huza-vona ellenére is nagyon lelkes. Szinte körbevezet és közben sztorizik.

Tudja, 49 éve lakom itt, azóta egyszer nem nyúltak hozzá ehhez a parkhoz. Most végre csinálnak vele valamit. Hát miért kell ezért tiltakozni? Majd átadják, ha elkészült. Lényeg, hogy megcsinálják.

A türelme egyébként meglepő, hiszen a befejezés már január óta csúszik, a park pedig helyenként nehezen járható az utunkat szegélyező munkagépek és poros földkupacok miatt. Ráadásul áll a munka. Egyvalakit látok a feltúrt részeken serénykedni, de ő is inkább az újonnan telepített öntözőberendezéssel van elfoglalva. Ez működik, kétségtelen.

Apropó víz. Még jó, hogy volt nálam egy saját teli palack, mert a Róna utca felőli oldalon alig akart beindulni a háromosztatú ivókút. Ez egyébként baromi egyedi és a legalsó itató résszel még azokra is gondoltak, akik a kutyájukkal jönnek a parkba. Kár, hogy az egész mit sem ér, ha hajszálvékony sugárban csordogál belőle a forró víz.

Ez azért is érdekes, mert kicsivel arrébb, a park közepén elhelyezkedő iskola épülete mellett jól működött ugyanez a berendezés, illetve ott több a fa is, vagyis egy jóval ligetesebb rész enyhíti a hőérzetet a keleti oldalhoz képest. Nem csoda, hogy a diákok idekint töltik a lyukasórát.

A tervek szerint egy közvécével igyekeznek majd még tovább fokozni az ide érkezők komfortérzetét. Igaz, egyelőre ebből is csak a lezárt területeket és a felhalmozott építőanyagot látni, ami ugyancsak útban van, ha a lekövezett sétányon szeretnénk közlekedni. Persze könnyen találunk alternatív útvonalat. Már csak azért is, mert a lakosság már a félkész parkot is igyekezett a saját igényeire szabni és gyorsan kijárta magának a megtervezett köves út helyett a kényelmesebb, rövidebb ösvényeket. Ne is álmodjunk róla, hogy a satnya gyep ezeken a részeken magához térhet. Kérdés, hogy nem lett volna-e szerencsésebb máshol kijelölni a köves utat, annak megfelelően, ahogyan a lakosság leginkább használja.

Sokat elárul a viszonyokról, hogy a felújításról szóló táblát már valaki összefújta, sőt trágár üzentet is hagyott rajta a kivitelezőnek (vagy az önkormányzatnak), akik egyébként a legjobb szándékuk ellenére sem igazán tudtak rendszerszintű változást felmutatni a Pillangó park megújításával. Hiába ültettek új növényeket és hagytak meg több fát annál, mint amit eredetileg terveztek, a park mellett futó útszakaszon ugyanúgy végig autók állnak tömött sorban, mintha csak a belvárosban járnánk. Nehéz ezt számonkérni, hiszen ilyen léptékű zöldítés vagy átalakítás nem is szerepelt a célok között, de talán éppen ez az egyik legnagyobb baj a hasonló típusú beruházásokkal. Még mindig inkább csak tereprendezést jelent a felújítás, amit aztán jól-rosszul, időben vagy csúszással, de elvégeznek. Ahelyett, hogy valódi átalakítás történne abban, ahogyan használjuk magunk körül a várost.

Persze nyomokban látni az igyekezetet, hiszen például a szélsőséges időjárást tűrő vadvirágos növényágyat terveznek és ha minden igaz, a világítás is a fenntarthatóság jegyében újult meg. De sajnos még így is van hiányérzetünk. Persze igaz az is, amit ideiglenes kísérőm és a park más közönsége is megfogalmazott ottjártamkor: legalább történik valami.